Gondolatok a nemzeti radikalizmusról.
Mit is jelent ma a nemzeti radikalizmus? Járjuk körül a szó értelmezését jelentése és tartalma szerint.
A radikalizmus általában nem jelent mást, mint gyökeres változást, változtatást következetességet, elszántságot a cél elérése érdekében. A radikalizmus nem tűr kompromisszumokat, hanem járja a maga útját. Általában társadalmi szinten a radikalizmus lehet súlyosan káros, de lehet építő és hasznos, sőt az egyetlen kivezető út a bajokból.
A nemzeti radikalizmus nem foglal magába semmiféle szélsőséges eszmét és fogalmat, érzékeli azonban, hogy a nemzetpusztító évtizedek sebeit, fekélyeit nem lehet a kompromisszumok csodagyógyszerével gyógyítani. Ez a radikalizmus azt is jelenti, hogy ha a jelen helyzetet elemezzük, csakis alapvető változások segíthetnek talpraállni a gazdaság, az oktatás, a szociális ellátás, az egészségügy, a közigazgatás, tehát az állam és a társadalom működésének teljes területén.
A balliberális értelmiség és média már az Európai Unió létét félti a „nemzeti radikális” kormányzattól.
A rombolás ördögi módon a lelkekben és a tudatban kezdődött, és a gyógyítást is ott kell elkezdeni.
A józan radikalizmus célja és törekvése a hagyományokon alapuló nemzeti identitás helyreállítása, melyet az utóbbi 200 évben szétziláltak. E rombolásban mind a külső, mind a belső internacionalista és kozmopolita erők részt vettek.
A józan radikalizmus a bajokat látva először diagnózist állít fel, majd a legmegfelelőbb, leghatékonyabb gyógymódokat veti be széleskörű nemzeti támogatással.
A józan radikalizmus alapköve a múlt valós ismerete, kritika alá vetve akár a korábbi „tudományos” álláspontokat is. Ez a múltat, mely a nemzet egészének és minden magát magyarnak érző ember sajátja, ismerni kell, tisztelni kell és tovább kell hagyományozni a következő nemzedékekre. Erre a múltra kell épüljön a reményteli jelen és a jobb jövő is. Újra kell formálni a nemzettudatot a történelmi hagyományok beépítésével a oktatásba az óvodától a főiskolákig, egyetemekig. E hagyományokat be kell építeni a kultúra minden területére.
Fontos ez a nemzet megújulása, megmaradása szempontjából. Nemcsak a népességfogyás veszélyezteti fennmaradásunkat, hanem a társadalmi tudat sorvadása, torzulása is!
A történelmi sikerek és tragédiák valós ismerete és tapasztalatai jelentik és jelenthetik a jelen és a jövő taktikájának és stratégiájának alapjait.
E tapasztalatok alapján a belső és külső viszonyok között eligazítást jelentenek a magyarság számára. Alapvetően foltos a magyarság határoktól független összetartozásának, egységes nemzetként kezelésének gondolata és gyakorlata. Ez is a realista nemzeti radikalizmus része.
A kultúra minden területén erősíteni kell azt az értékrendet, melyet a magyarság hordoz ősidők óta. Ez az értékrend nem jelent kivételezettséget, kivételes állapotot, hanem hivatást, küldetést. Ennek a küldetésnek kézzelfogható bizonyítéka a 150 éves harc Európa védelmében a török-iszlám hódítók ellen. Egy nép átlagon felüli teljesítményét a történelem bizonyítja A magyar nép a XX. században is bizonyította, e század nemzeti tragédiáinak ellenére, hogy az emberség, a hazaszeretet és az egyetemes emberi szabadságért való küzdelem élharcosa.
Ezt a küldetést csak úgy folytathatja a nemzet, ha lelkében, általános tudatában, kulturáltságában radikálisan meg tud újulni. Ez a változás pedig nem más, mint a múlt nagy tetteinek, nemes hagyományinak folytatása.
Ebben segített és segít a keresztény-keresztyén erkölcsi alapok megerősítése, felelevenítése az óvodától a felsőoktatásig. Segíthet a népi és nemzeti kultúra ápolása értékeinek tudatossá tétele a zenében, az irodalomban, a képzőművészetben, sőt a tudományban is. Ezeken az alapokon a XXI. századi magyarság méltó helyét foglalhatja el a világban. Nem jelent nemzetieskedést, magyarkodást, ha az óvodáskorú gyermekek ismerik a Szózatot és a Himnuszt, az általános iskolások tucatnyi Petőfi verset tudnak, és ismerik Kodály zsenialitását.
Kiművelt főkre van szükség, akik a világ minden táján hirdetik: a magyarság nem bűnös nép, nem Ázsiából Európába szakadt gyűjtögető, vadászgató barbár népcsoport, hanem egy erős, ősi kultúrát birtokló nemzet, mely mindig is az egyetemes emberi kultúra zászlóvivője volt.
Ez azonban nem csak dicsőség, hanem a Teremtő által megszabott kötelesség, melynek meg kell felelnünk. Ezt jelenti a nemzeti radikalizmus, mely fogalmat – mint annyi mást is – vadul kifacsarni igyekeztek és igyekeznek napjainkban is.
A fogalmak, meghatározások és adott kifejezések értelmezése persze nehéz akkor, amikor tömeges funkcionális analfabetizmus dühöng országszerte a vadliberális oktatáspolitika eredményeképpen.
Ezek után belátható, hogy a nemzeti radikalizmus igénye és eszmerendszere az egyetlen útja a felemelkedésnek lelki, morális és fizikális területen is.
A radikalizmus eszköztárát felhasználó jobb és baloldali szélsőségek ettől az előbbi radikalizmustól távol állnak. A radikalizmus értelmezése csak céljainak ismeretében lehetséges és célszerű.
