20
Mítoszok, héroszok és hazugságok.
Kényszer, szükség, igény?
Újra tollat ragadtam, hogy kifejtsem véleményemet és azt megosszam az olvasóval az alkotmányozásról.
A FIDESZ-KDNP frakció, a kormányzat ellenében az ellenzékben lévő Jobbik, LMP és az MSZP látványosan negligálja az alkotmányozás folyamatát. Az MSZP minden eszközzel gátat akar vetni ennek a folyamatnak, mert tudja, hogy az új alaptörvénnyel a „dicső múltat” nem eltörölni, de le lehet végérvényesen zárni.
Tegyük fel tehát az első kérdést: van-e alkotmányozási kényszer? Nyilvánvalóan nincs. Mi indokolja mégis, hogy a többség új alaptörvényt kíván alkotni? A jelenleg hatályos alaptörvény első mondataiban de facto kijelenti önmaga ideiglenes jellegét. Az össze-vissza történő, de szükséges módosításokkal ez az alkotmány úgy néz ki, mint egy ütött-kopott gúnya, amely ugyan be- és lefed, de tele van mindenféle fércelt folttal. Indok lehet az is, amely teljesen és egyértelműen lelki, erkölcsi jellegű
Az 1949-es alaptörvény egy idegen katonai megszállás és kíméletlen politikai-katonai nyomás alatt született.
Az akkori szovjet főparancsnokság (főparancsnok?) közölte – a fáma szerint – ha nem fogadja el a parlament az általuk, illetve vazallusaik által letett szövegű törvényt, akkor a megszállók minden erőt bevetve elkobozzák és elszállítják az összes fellelhető élelmiszert Magyarországból. A módszer ismert, a szerencsétlen Ukrajnát büntette ezzel Szálin elvtárs, 5 millió ember pusztulását okozva.
Nos ez az 1949-es alkotmány ilyen körülmények között született. A vörös diktatúra árnyéka egészen idáig kivetül.
Ezért is szükséges egy új alaptörvény megalkotása, amelyet demokratikus körülmények és szabályok alapján választott képviselők kétharmados többsége alkothat meg.
Új ruhát kell adni a magyar közjognak és demokráciának, mely magán viseli az európai demokratikus fejlődés és jogrendszer minden alapértékét, de ezzel együtt, egyenrangúan, és kifejezetten nemzeti és magyar.
A szavak és az írott betűk ereje nagy. Ezzel a határozott erővel kell deklarálni azokat a tradicionális magyar értékeket, melyek az 1.100 éves kárpát-medencei történelmünk legfontosabb, megtartó elemei: a keresztény alapot, a nemzet határokon túlérő egységét, az élet a magyar élet védelmét, a Szent Korona nemzeti tudatba épülő szakralitását és védelmét, történetével összefüggő jogfolytonos azonosságát, a barna és a vörös diktatúrák megbélyegzését, a nemzetellenes tevékenyégben részt vevő személyek névszerinti megbélyegzését és bírói elítélését, a az áldozatok kártérítését, rehabilitációját utódaikra nézve is.
Miért is van erre szükség? A proletárdiktatúra „himnuszában szerepel: : „a múltat végképp eltörölni”. Ez egy szándék. Egy akarat, sőt követelmény volt évtizedeken át.
Persze ezt sem ők találták ki, 1805-ben Talleyrand mondta napóleonnak, aki megkérdezte, mit csináljon a magyarokkal? Vegye el őseit, múltjukat, és azt csinál velük, amit akar.
Egy nemzeti közösség fundamentális megtartó ereje a közös múlt, minden kudarcával és minden dicsőségével. Tudja-e a mai magyar közvélemény, hogy Árpád pozsonyi csatájának stratégiáját és taktikai elemeit ma is tanítják a West Point-i katonai akadémián az Egyesült Államokban?!.
Ez az összetartó erő növekszik akkor, amikor a legújabb tudományos eredmények jóval túlmutatnak visszafelé az időben 1.100 évnél!
Kiderült, hogy biológiai-genetikai szempontból számunkra eddig nem ismert, vagy elhallgatott, letagadott „rokonnépek” kerülnek elénk.
Erre a múltra – Európán belül és tőle keletre – joggal büszkék lehetünk. Ez a jogos, szerény, de határozott nemzettudat kell, hogy megjelenjen az új alaptörvényben. És ez természetesen nem minden! Az u.n. sarkalatos törvényeknek ezekre az alapokra támaszkodva kell meghatározniuk a demokratikus, modern magyar, 21. századi társadalmunk működésének kereteit.
Az alkotmányozással kapcsolatban felmerült még egy kritikus kérdés. Ebben a fontos, korszakalkotó tevékenységben törekszik-e megegyezésre a többség?
Úgy gondolom, bizonyos határok között igen, azonban furcsa lenne, ha egy olyan párttal egyezkedne, amely nyíltan vállalta a diktatúra egypártjával a jogfolytonosságot, amely kongresszusán az Internacionálét énekelte! Soraikban ma is ott ülnek a vörös diktatúra akkor vezető pozícióiban lévő figurái és azok biológiai és szellemi gyermekei is.
Az általuk képviselt „értékrenddel” és ideológiával nem lehet, nem szabad és nem is kell egyezkedni.
Nem életszerű és normális az a helyzet, ahol a kifosztó a kifosztottal egyezkedne bármilyen kérdésben. A választók eldöntötték 2010-ben, hogy a szociálliberális politikából és politikai vezetésből elegük van.
A népszavazás igényével kapcsolatban bennem azért egy-két kétely felmerül. Természetesen a legmagasabb szintű legitimációt az új alkotmánynak egy elfogadó népszavazás adná, de biztos vagyok abban, hogy azt nem szavazná meg mindenki, minden egyes szavazásra jogosult polgár. Előre látható az ismert szoclib reakció: lám az emberek jó része, - ha nem is a többség, - nem akarja ezt az alkotmányt!
Emlékszik-e valaki arra, hogy a most érvényben lévőt kik és milyen parlament fogadta el? Hol maradt akkor a népszavazás az újjáfoltozott alkotmányról? Igaz, más volt a történelmi helyzet is.
Tudomásul kell vennünk, hogy most ebben a kérdésben sem lesz tökéletes a nemzeti egység. Nem lesz, és nem is lehet a dolgok természeténél fogva. Ebben a tudati, szellemi, lelki, gazdasági helyzetben a magyar társadalom egy része – a valós ismeretek hiányában, valamint az „átnevelés” és agymosás eredményeképpen még értelmezni sem lenne képes az ezzel kapcsolatos alapfogalmakat – sajnos-.
A szavak, fogalmak, értelmezések mesteri, évtizedeken át folyó kitekerésével buzgón szolgálta a szoclib értelmiség a szellemi ködösítést az utóbbi 64-65 évben!
Így én talán nem ragaszkodnék a népszavazáshoz. Az új alkotmány legitmitását nem csökkenti a mai joghelyzet, csak más dimenzióba helyezi azt teljesen demokratikus módon.
Még egy érv az alaptörvény halaszthatatlan megalkotása mellett: a jelen helyzetben a társadalom működésének egésze változásokra szorul, és ezek a változások, a megújulás, - nem tűr halasztást. Az állam és a társadalom alapja a világos, érthető, jól felépített, összefüggéseiben koherens jogrend. Ennek alapja pedig csak új alkotmány lehet. Az idő sürget, a siker lehetősége adott. Magyarország és a magyar nép most példát mutathat a világnak, hogy az eddig működő, de most csődbe jutó társadalmi és gazdasági filozófiák helyett valami mást kellene megpróbálni.
Úgy érzem, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy világosan megmondjuk az embereknek, miről van szó. A történelem mindig igazolta a nemzetért dolgozó politikai elitet, és megbüntette a népellenes rezsim kiszolgálóit és rezidenseit.
Minden magyar ember a nemzet része, és minden polgártársunkhoz így kell közelednünk. Az aztán már más kérdés, elfogadja-e a közeledést, vagy nem, kezet szorít velük, vagy nem.. tudomásul kell végre mindenkinek venni, hogy igenis létezik egy másik alternatíva egy dinamikusan fejlődő és gyarapodó társadalom megteremtésére.
Az új alaptörvény megszületésének pillanatától olyan erőt és magabiztosságot fog adni a magyar társadalomnak, a magyar nemzet egészének, amelyre történelmünk során kevés példa volt.
2011. február 16. Szabó László Dezső
Bíráskodás és az egyszerű állampolgár
Az igazságszolgáltatás demokratikus rendjének a bíróságok, a bírák az oszlopai. Tekintélyes, jogvégzett, bírói vizsgát és gyakorlatot maguk mögött tudó emberek a tagjai ezeknek a különböző szinten működő szervezeteknek.
A bíróságok a róluk szóló törvények szerint jogalkalmazók. A hatályos jogszabályoknak megfelelően, a bírói mérlegelés jogának alkalmazásával járnak el a büntető- és polgári-, valamint közigazgatási ügyekben.
Eddig rendben is van a dolog. Az eltelt 20 esztendő tapasztalatai, melyeket egy hétköznapi ember szerzett a sajtó, TV, rádió ilyenirányú híreinek, kommentárjainak alapján, bizony nem megnyugtató. Milliós, milliárdos gazdasági bűncselekmények évekig való húzása-vonása, brutális rablógyilkosságok megítélésének teljes csődje, az egyik szinten a terhelt elítélése, a következő szinten a teljes felmentés – az ilyen események rendszeres előfordulása kételyeket támaszt a bírói hatalom iránt az állampolgárban.
Az egyszerű ember próbál valamiféle magyarázatot találni ezekre a dolgokra. Világos és egyértelmű jogszabályokat hogyan leget merőben ellentétesen alkalmazni?! Vagy a jogszabályok nem világosak és egyértelműek?! Az eljárási hibák miért gyakoribbak mostanában? Van-e köztekintélye egy bírónak, egy bíróságnak ilyen hátterekkel?
Megannyi kérdés, amelyekre jó lenne választ kapni belátható időn belül. Itt a törvényhozásnak van hatalmas feladata, mert a megújulás erre a területre is kell, hogy vonatkozzon.
A napjainkban folyó, bírósági szakaszban lévő büntetőügyek sokasága lehetetleníti el a bírói munkát – mondják. Nagy a terhelés, nem győzik az ügyeket tisztességesen lezárni, befejezni..
Nos én nem ismerem a konkrét körülményeket, de józan ésszel megítélve a kérdést, úgy gondolom, nem siránkozni kellene, hanem megoldást keresni, javasolni abba az irányba, amely elvezet a megoldáshoz. A bírósági hierarchiának van legfelső vezető testülete, bombázza a minisztériumot, a kormányt, a törvényhozást a kérdés megoldása érdekében.
A bírói pálya – hivatás – és nem foglalkozás kell legyen. Meg kell válogatni azokat a jogvégzetteket, akik a bírói pályát tekintik élethivatásuknak, hogy vajon alkalmasak-e? Nem elég a szándék, a végzettség, erre a pályára véleményem szerint lelki alkalmasság is szükséges! Működik-e napjainkban egy ilyetén minősítési rendszer?
Valahogy ezt nem nagyon lehet érzékelni. Mintha valakiknek érdeke lenne a joghézagok életben tartása, a bírói munka ellehetetlenítése, az alkalmatlan ítészek hivatalban tartása, és még folytathatnám.
Az egyszerű ember számára a jogbiztonság része, hogy a bíróságok minden szinten gyors, jogszerű, az etika és erkölcs szerint is meggyőző ítéletekkel támasszák alá a rendet Magyarországon.
2011. 02. 25. Szabó László Dezső.
A Magyar Nemzeti Bank függetlensége.
A napokban döntött úgy az országgyűlés többsége, hogy a Monetáris Tanács tagjainak megválasztása a jövőben más szempontok szerint történik.
Nos azonnal hallatta a hangját minden liberális gazdaságpolitikus, hisztérikusa féltve az MNB függetlenségét.
Nos tisztázzunk egy-két alapvető dolgot. A Magyar Nemzeti Bank a – a nevében benne van – a magyar nemzet központi pénzintézete, a magyar állam pénzének kibocsájtója, a forgalomban lévő pénz szabályozója, stb., stb.
Ebből kiindulva a függetlenség, mind tartalmi, mind szimbólikus jelentése nem abszolút módon érvényesülhet. A magyar nemzet, társadalom berendezkedése szerint polgári demokrácia, amelyben a polgárok közvetett módon gyakorolják a közhatalmat. Magyarul az országgyűlés a legfőbb törvényalkotó szervezert.
Nos az MNB nem függ az állampolgárok legitim képviselőitől, elszámolási kötelezettsége nincs, nem függ a végrehajtó hatalomtól sem (kormány), viszont tevékenységével alapvetően befolyásolja a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját.
Nos a jelenlegi jogszabályok szerint így működik., és ez bizony elgondolkodtató helyzet.
Ez a függetlenség olyan, mintha a haladó autó egyik kereke arra fordulna, amerre akar, akkor fékezne, amikor, akar, akkor gyorsulna, amikor akar. Képzeljük el, milyen mozgást produkálna ez a függetlenség. És így is tesz.
Nem véletlen, hogy az Európai Központi Bank és a nemzetközi spekulánsok, brókerek a függetlenség csorbulásáról siránkoznak az új szabályozás miatt.
Simor András egy sajtótájékoztatón elszólta magát, mint mondotta: „a jegybank függetlensége és annak érzete két külön dolog. Ha a piac úgy gondolja, hogy a függetlenség sérült, akkor a központi pénzintézet ereje csökken, döntéseit nem fogadják el százszázalékosan”.
Ez a mondat árulkodó! Kiderül, hogy nem a magyar gazdaság érdekei az elsődlegesek, hanem a „piac” véleménye! Nos az MNB kitől, vagy mitől „független”?! Úgy tűnik a függetlenség leple alatt döntéseit a nemzetközi spekuláció, az állampapírokkal manipulálók elvárásai szerint hozza, nem törődve a nemzetgazdaság érdekeivel. Ilyen módon működve gátolja a fejlődést, az adósságcsapdából való kiszabadulás folyamatát. Az olvasóra bízom ennek minősítését.
A jegybank-törvény szerint az MNB-nek feladata a monetáris politikát úgy alakítani, hogy az támogassa a mindenkori kormányok gazdaságpolitikáját. Ha ezt nem teszi, akkor elkötelezettsége nem az őt létrehozó, működtető és az őt jól megfizető társadalom felé mutat.
A kérdéskörnek szerintem ez a lényege, igaz, leegyszerűsítve kissé. Tudnunk kell azonban, ki és kik azok, akik szembemennek a kibontakozás lehetőségével.
2011. 02. 24. Szabó László Dezső
Felhívás
Tisztelt Barátaim, Honfitársaim!
Nem szokásom saját véleményem mellé másokét is odaszervezni, de most nem tudok úrrá lenni felháborodásomon!
A szomszédos Szlovák Köztársaság államelnöke, Ivan Gasparovics közelmúltan elhangzott nyilatkozatában Esterházy Jánost, a Felvidék magyarságának meghatározó személyiségét Hitler és a fasizmus barátjának nevezte.
Esterházy János néhai édesapám barátja volt, és így Esterházy János egyéniségéről, gondolkodásmódjáról, erkölcsi és politikai hitvallásáról első kézből kaphattam információt. Az ő véleménye – többekkel együtt – a nácizmusról és a kommunizmusról: „csak az a különbség a kettő között, hogy az egyik barna, a másik vörös.”
A szlovák köztársasági elnök nyilatkozata vagy tudatos félrevezetés és hazugság, vagy a történelmi ismeretek teljes hiánya. Jellemző, hogy (többek között édesapámmal együtt,) a mai napig év szerint háborús bűnösnek van nyilvánítva!
Hol van ilyenkor Európa!?
Tiso hitlerbarát, náci Szlovákiájában Esterházy János volt az egyetlen parlamenti képviselő, aki az akkori szlovák zsidótörvényt nem szavazta meg!
Ezért lett a mai napig háborús bűnös!?
A nyilatkozattal kapcsolatosan mély felháborodásomnak adok hangot, és kérem, csatlakozzanak e véleményhez úgy, hogy a Szlovák Köztársaság Nagykövetségéhez juttassák el minél többen tiltakozó leveleiket, e-mailjeiket:
(e-mail: slovakem@axelero.hu; postacím: 1143 Budapest, Stefánia u. 22-24.)
Remélem a felvidéki magyarság és Esterházy János becsületének védelmében Önökben társakat találok.
2011. augusztus 24.
Tisztelettel: Szabó László Dezső, költő, publicista, Gyömrő.
A gyűlölet emberei
(egy átkos kertésznek)
Nem tudom, hogy honnan van az átok,
mely zsigerből jellemző reátok,
akik csakis gyűlölködni vágytok!
Egyensúlyban lelketek hogy lenne,
mikor csakis hazugság van benne,
mintha szátok bolondgombát enne.
A gyűlölet sötét mámorában
mérget fröcsög szátok a világban;
talán öröm fürdeni a sárban?!
Petőfi és Arany János népe
szánakozva néz e sok vigécre,
mert a szavuk nem száll fel az égbe…
Kertészkedni sokan megtanultak,
előbb-utóbb a nyálukba fúlnak,-
idehaza lelkeket nem dúlnak,
mert mi tudjuk, a gyűlölet – méreg!
Vele együtt nincsen tiszta lélek!
Ők csak egyről – maguktól ítélnek!
2011. 019. 04. Szabó László Dezső
