Európa elrablása
Egyszer, régen, Európát
az istenek elrabolták.
Nem akárki, a főisten!
Zeusz, kinél nagyobb nincsen!
Európa gyönyörű volt,
szemöldöke, mint a félhold,
ajka piros, keble halma,
mint a fán az aranyalma.
haja selymes, lágyan omló,
a csípeje ezüst korsó.
Görög földről napnyugatra
vándorolt, mint népek anyja.
Kontinensünk névadója
így született Európa.
Aztán évezredek teltek,
e földrészen otthont leltek
kóbor és őshonos népek,
kik azután együtt éltek.
Háborúk és ökölharcok,
pápai, császári harcok,
az Újvilág kirablása,
ezt művelte Isten mása.
Kialakult nagy sokára
„Respublika Christiana”.
Vad tengerek viharában
hajóztak szét a világban,
minden, amit felfedeztek
kezeikben - gyarmat lettek.
Mégis minden bűn dacára
nyílt a kultúra virága,
Róma, Párizs Madrid, London,
Bécs, de tovább nem is mondom -
érték, szépség báj egy arcon,
megszerezve véres sarcon.
Ez volt nemrég Európa,
s hogy mi lesz további sorsa?
Szent emberek felismerték,
fő célnak a békét tették,
szabad nemzetek világa
a jövő Európája.
Ez volt nemrég Európa,
s hogy mi lesz további sorsa,
nem tudom még, mert ellopták,
újra, megint elrabolták!
Óh nem, nem a görög isten,
hisz neki már pora sincsen!
Ezerkarú hidra nyála
terül rá Európára!
Profit, piac, hitel, részvény,
lehetsz akármilyen észlény
befon megfojt, mint a háló
a kegyelmet nem kínáló!
És fuldoklik Európa,
lefagyott a mosoly róla,
két karját bilincsbe verte
a pénz gyilkos fejedelme!
Évezredes bűnök ára
most visszaüt a világra!
Mi pedig itt bent, középen
eltűnődünk, most mi légyen?
Tatár, török tiport rajtunk,
megvédtük a birodalmunk,
nem igáztunk más népeket,
harcoltunk, ahogy lehetett.
Száz év alatt két háború,
és borúra jött csak ború,
forradalomból is kettő,
egyik dicső, másik szeplő.
Harcoltunk az óriással,
csak egyedül, sose mással,
és most miről szól a nóta?
Mit csinálsz szép Európa?
Mérget csókol csábos ajkad
kurtizáni ruha rajtad,
csodás angyal, szajha lettél,
új szeretőd rongya lettél!
Lábukat belénk törölték
lelkileg torz, nyálas törpék,
fenyegetnek, riogatnak,
levegőt is alig hagynak,
mert a példa ó, ragályos,
ki sárba lép, az lesz sáros!
Nekünk mindig az volt dolgunk,
védőpajzsod csak mi voltunk;
hát most a füledbe súgja
megváltásnak mi az útja
kisemmizett magyar néped:
imádkozik, s munkál – érted!
2012. 02. 23. SZLD.
